Akivel Ő találkozott, annak lelkében
jég s a fagy nyomtalanul úgy eltűnik,
hogy felragyoghat a Tavasz!
Kigyúl abban valami tűz,
lerombolva mind a fagyot,
s lelkében ég a szeretet,
amit a Krisztustól kapott.
Ha fáznak még az emberek
tavasztalan, téli, hideg, vak éjszakán,
csupán azért, mert ridegek, jaj, a szívek!
A szenvedések tengerén jéghegyek közt
virág fakad, csak vigyétek fénylőn,
dicsőn Krisztust, a szent, a nagy Tavaszt!
